Mindennapjaink része a társas megfelelés, ami sokunknak nyíltan vagy burkoltan szorongást okozhat, hiszen az emberek nem szeretnek kellemetlen helyzetbe kerülni. Mivel a koccintós összejövetelek társadalmilag teljesen elfogadottak, mi több összekapcsolódtak a jókedv, lazaság, felszabadultság és társasság élményével, könnyen kerülhetünk abba a csapdába, hogy azt hisszük megvan a legjobb módszer gátjaink, félelmeink oldására.

Azonban mindez egy finom, burkolt elkerülése annak, hogy szembe nézzünk azokkal a dolgokkal, amelyek a gátakat okozzák bennünk, ehelyett egy szerhez folyamodunk, ami palástolja a nem kívánt érzéseket, gondolatokat. Ugyanakkor veszélyes dolog a gátlások feloldására használni az alkoholt, mivel az italozás viszonylag könnyen támasszá válhat, és előbb utóbb a „sikeres megküzdést” az ivásnak tulajdoníthatjuk. Ez pedig fokozatosan aláássa önbecsülésünket egyre szorongóbbá téve bennünket, és el is indul az ördögi kör.

Az alkohol valóban csökkenti a gátlásainkat, de a kontroll nem nálunk van, így olyasmiben is csökkenti, amiben valójában nem szeretnénk. Előfordulhat, hogy olyan dolgokat mondunk és / vagy teszünk, amelyeket nem kellene, és néha a legrosszabb forgatókönyveinket válthatjuk valóra. Nem beszélve arról, hogy idővel az italozás saját problémává válhat. Mit tehetünk? Legelőször is tegyük fel magunknak a kérdést, miért is akarok inni? Keressük a motivációinkat, és próbáljunk meg szembenézni az okokkal. Ez már félsiker. Ezután dönthetünk úgy, hogy konstruktívabb megoldást keresünk a problémára és ha meghozzuk a döntést, akkor ehhez mérten fogunk a társas összejöveteleken igent vagy nemet mondani az újabb pohár italra.