Mi köze az alkoholfogyasztásnak a tudatossághoz, az önismerethez? Sokkal több, mint gondolnánk. Azt mindannyian jól tudjuk, hogy társas helyzetben szeretünk koccintani, ez  kulturálisan is támogatott, az összejövetelek része, és bizony jól is esik. Nem mellesleg egy-két pohár ital  kapcsán számos olyan hatás ér bennünket, amit szeretünk, hiszen többek között az alkohol  oldja a gátlásokat, könnyebbé teszi a társasági bevonódást, és emeli a hangulatot. Ezzel még nem is lenne baj, ha tudnánk hol vannak a határok, mik a saját határaink. A tapasztalat azonban sajnos azt mutatja, hogy  nagyon könnyen esünk át a ló túloldalára, pont a gátlások feloldása miatt. Néhány vidám koccintás mögött megbújva pedig szép fokozatosan elveszítjük a kontrollunkat,  először az ivás mennyisége, majd önmagunk felett. A kontrollvesztett állapotban pedig kiszolgáltatottá válunk, akár mások, akár önmagunk számára, hiszen olyasmit tehetünk, vagy tehetnek velünk, amit később igencsak megbánunk.
Hol vannak a határaink? Jó, ha ezt a kérdést meg tudjuk válaszolni, azaz ismerjük annyira magunkat, hogy tudjuk, hogyan hat ránk az alkohol, mi az a mennyiség, amit még anélkül elfogyaszthatunk, hogy mi váljunk a társaság bohócává, amely bár vidámnak tűnhet, valójában szomorú szerep.  És ennél még rosszabb is történhet velünk. Nagyon fontos, hogy minden egyes koccintás mögött legyen ott az önismeretünk, ami súg nekünk, hogy meddig mehetünk el, és legyen ott a tudatos  döntésünk is, hogy mikor állunk meg. Ne feledjük, a vicces, alkoholmámoros Instagram posztok mögött valódi emberek vannak, valódi érzésekkel, akik akár mi magunk is lehetnénk. A szégyennel nagyon nehéz pszichológiailag megküzdeni, ha pedig ennél rosszabb történik velünk, az súlyos következményekkel járhat életünkre. Jobb a kontrollt magunknál tartani, és meghozni a döntést, minden egyes koccintás előtt!